Lukács 24:1-23, 25-27

A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket. A követ a sírról elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben. Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“ Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak. De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken. Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus. Maguk között arról beszélgettek, amik történtek. És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton. De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt. Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“ Erre szomorúan megálltak. Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“ Ő így szólt: „Mi történt?“ Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt, és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak, és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.

Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak! Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“ És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.