20
Történet a szőlőmunkásokról
1„A Menny Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.2Megegyezett velük, hogy napi egy ezüstpénzt fizet nekik, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.
3Reggel kilenc óra körül ismét kiment, és látott a piactéren néhány férfit, akiknek semmi dolgunk nem volt.4Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és megkapjátok, amely a munkátokért jár!«5Azok el is mentek.
Délben, majd három óra körül megint kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőbe dolgozni.6Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, ismét talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Hát ti miért álltok itt egész nap? Miért tétlenkedtek?«
7Ezt válaszolták: »Minket még senki sem fogadott fel«.
»Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.
8Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«
9Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy ezüstpénzt kapott.10Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak. De ők is csak egy-egy ezüstpénzt kaptak.11Amikor átvették a bérüket, panaszkodtak a gazdának:12»Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak« — mondták. »Te azonban ugyanúgy bántál velünk, mint ővelük, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«
13Ő pedig így felelt: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Hiszen megegyeztünk, hogy egy ezüstpénzt fizetek neked.14Fogd tehát, ami a tiéd, és menj! Én ugyanis ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked.15Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«
16Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
Jézus előre jelzi halálát
17Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta:18„Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni,19és átadják a nem zsidó emberek kezébe, hogy azok kigúnyolják, megkorbácsolják és kivégzik a kereszten. De a harmadik napon fel fog támadni.”
Ki ülhet Jézus jobb és baloldalán?
20Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21„Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.
Az asszony így felelt: „Azt kérem tőled, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg nekem!”
22Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni a szenvedés poharát, amelyet nekem ki kell innom?”#„Ki … innom?” 20:22 Jézus ezzel a hasonlattal érzékeltette, hogy elfogadja a reá váró szenvedéseket.
„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ül majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el. Oda majd azok fognak ülni, akiknek mennyei Atyám ezt a két helyet elkészítette.”
24Amikor ezt a többi tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre.25De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a nem zsidó népek uralkodói szeretik a hatalmukat mutogatni. A hatalmasok pedig szeretik alattvalóikkal éreztetni a hatalmukat.26Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, az a szolgátok legyen!27Aki pedig az első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!28Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, ha nem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sok embert megmentsen.”
A jerikói vakok gyógyulása
29Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust.30Az út szélén két vak ült, s amikor hallották, hogy Jézus megy el mellettük, kiáltozni kezdtek: „Urunk, Dávid Fia, könyörülj meg rajtunk!”
31Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben. De ők csak még jobban kiabáltak: „Urunk, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”
32Jézus ekkor megállt, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”
33Ezt felelték: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hadd lássunk!”
34Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban megnyílt a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.
Loading reference in secondary version...