Lukács 1
1
Ajánlás
1Mivel sokan kezdték már rendszeresen megírni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek, 2úgy, amint ránk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3jónak láttam magam is, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszeresen írjak neked, jó Teofilus, 4hogy megtudd azoknak a dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.
Keresztelő János születésének ígérete
5Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap, az Abija rendjéből. Felesége pedig Áron leányai közül való volt, és annak neve: Erzsébet. 6Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsolatai és rendelései szerint. 7Nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már idős emberek voltak.
8Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt, 9a papi tiszt szokása szerint rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. 10A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölőáldozat idején.
11Neki pedig megjelent az Úr angyala, megállt a füstölőoltár jobb oldalán. 12Láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg. 13Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. 14Ő örömödre és vigasságodra lesz, és sokan fognak örülni születésének, 15mert nagy lesz ő az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel. 16És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 17És maga is Isten előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy az Úr számára felkészítse a népet.“
18Zakariás ezt mondta az angyalnak: „Miből tudhatom ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.“
19Az angyal így válaszolt neki: „Én vagyok Gábriel, aki Isten előtt állok. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked. 20Íme, megnémulsz, és nem szólhatsz addig a napig, amelyen ezek megtörténnek, mert nem hittél az én beszédemnek, amelyek majd beteljesednek a maguk idejében.“
21A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a templomban késlekedik. 22Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, mert csak integetett nekik, és néma maradt.
23És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza. 24E napok után felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapra elrejtőzött, és ezt mondta: 25„Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.“
Jézus születésének ígérete
26A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. 28És az angyal bement hozzá, és ezt mondta: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!“
29Ő pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és elgondolkozott, hogy milyen köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! 31Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét. 33És uralkodik a Jákób házán örökké, és az Ő királyságának nem lesz vége!“
34Mária ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nincs férjem?“
35Így válaszolt neki az angyal: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért aki születik, Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondtak, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.“
38Mária ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen úgy, ahogy mondtad.“ És akkor elment tőle az angyal.
Mária Erzsébetnél
39Azokban a napokban útra kelt Mária, és nagy sietséggel a hegyvidékre, Júda egyik városába ment. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41És történt, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult méhében, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel, 42és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 43De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? 44Mert íme, amikor köszöntésed szava eljutott fülembe, a magzat ujjongva megmozdult méhemben. 45És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.“
Mária éneke
46Akkor Mária ezt mondta:
„Magasztalja az én lelkem az Urat,
47és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.
48Mert rátekintett
szolgálóleányának alázatos állapotára,
mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.
49Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas,
és szent az ő neve.
50És irgalma nemzedékről nemzedékre van azokon,
akik őt félik.
51Hatalmas dolgot cselekedett karjával,
szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52Hatalmasokat döntött le trónjaikról,
és felmagasztalta az alázatosokat.
53Éhezőket látott el javakkal,
és gazdagokat küldött el üresen.
54Felkarolta Izraelnek, az ő szolgájának ügyét,
mert megemlékezett irgalmasságáról
55Ábrahám és utódai iránt örökké –
amint megmondta atyáinknak.“
56Mária Erzsébettel maradt három hónapig, aztán hazament.
Keresztelő János születése
57Amikor eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr kegyelmesen cselekedett vele, együtt örültek vele.
59És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni. 60Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.“
61És ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.“
62És intettek atyjának, hogy hogyan akarja nevezni. 63Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.“ Erre mindenki elcsodálkozott. 64És egyszerre megnyílt szája és nyelve, és beszélt, és áldotta Istent. 65Félelem szállta meg a szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket. 66Akik meghallották, szívükbe vésték, és ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?“ Az Úr keze vele volt.
Zakariás éneke
67Zakariás, az ő atyja megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68„Áldott az Úr, Izrael Istene,
hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét,
69és erős üdvözítőt támasztott nekünk
az ő gyermekének, Dávidnak házában,
70amint szólott a szent prófétáinak szája által örök időktől fogva,
71hogy megszabadít ellenségeinktől,
és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;
72hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal,
és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
73az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
74hogy megszabadulva ellenségeink kezéből,
félelem nélkül szolgáljunk Neki,
75szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel,
mert az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd,
77és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét
a bűnök bocsánatával,
78a mi Istenünknek nagy irgalmasságáért,
amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában ülnek,
és igazgassa lábunkat a békesség útjára.“
80A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.
Currently Selected:
Lukács 1: EIV
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.