YouVersion Logo
Search Icon

Máté 27

27
Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége
1Mikor pedig reggel lőn, tanácsot #Márk 15,1. Luk. 22,66. Ján. 18,28. tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak #Luk. 23,1. Ján. 18,31.32. a helytartónak. 3Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak #rész26,16. és a véneknek, 4Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 5Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; #Csel. 1,18. 2 Sám. 17,23. és elmenvén felakasztá magát. 6A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a #Márk 12,41. templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 7Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének #Csel. 1,19. mind e mai napig. 9Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz #Zak. 11,12.13. Jer. 32,6–9. ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, 10És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
(Vers 11–14: v. ö. Márk 15,2–5. Luk. 23,2–3. Ján. 18,29–38.)
11Jézus pedig ott álla a #Márk 15,2–5. Luk. 23,2.3. Ján. 18,29–38. helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 12És mikor vádolák őt a főpapok és a #rész26,63. Ésa. 53,7. vének, semmit sem felele. 13Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 14És #Ján. 19,9. nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
Jézus és Barabbás
(Vers 15–26: v. ö. Márk 15,6–15. Luk. 23,13–25. Ján. 18,39–19,1.)
15Ünnepenként #Márk 15,6–15. Luk. 23,13–25. Ján. 18,39. 19,1. pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. 16Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 17Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 18Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. #Ján. 11,47.48. 19A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 20A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 22Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 23A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá #5 Móz. 21,6. kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! 25És felelvén az egész nép, monda: Az #Csel. 5,28. ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. 26Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála
(Vers 27–30: v. ö. Márk 15,16–19. Ján. 19,2–3.)
27Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 28És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30És mikor #Ésa. 50,6. megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
(Vers 31–56: v. ö. Márk 15,20–41. Luk. 23,26.33–49. Ján. 19,16–30.)
31És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit #Márk 15,21. Luk. 23,26. Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, #Márk 15,22–32. Luk. 23,32–43. Ján. 19,17–27. azaz koponya helyének neveznek, 34Méreggel megelegyített #Zsolt. 69,22. eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: #Zsolt. 22,19. Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. 36És leülvén, ott őrzik vala őt. 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók #Márk 15,26. Luk. 23,38. Ján. 19,19. királya. 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket #Ésa. 53,12. jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket #Zsolt. 22,8. hajtogatván. 40És ezt mondván: #rész26,61. Ján. 2,19. Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott #Zsolt. 22,9. az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 45Hat #Márk 15,33–39. Luk. 23,44–48. Ján. 19,28–30. órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. 46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én #Zsolt. 22,2. Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 47Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 48És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén #Zsolt. 69,22. eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 49A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 50Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, #Márk 15,37. Luk. 23,46. Ján. 19,30. kiadá lelkét. 51És ímé #2 Móz. 26,31. Zsid. 10,19.20. a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; 52És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 53És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. #Csel. 26,23. 54A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 55Sok asszony vala pedig ott, #Márk 15,40.41. Luk. 23,49. Ján. 19,25. a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; 56Ezek közt volt #Luk. 8,2.3. Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
(Vers 57–61: v. ö. Márk 15,42–47. Luk. 23,50–55. Ján. 19,38–42.)
57Mikor pedig #2 Móz. 34,25. beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint #Márk 15,42–47. Luk. 23,50–56. Ján. 19,38–42. József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; 58Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 59És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 60És #Ésa. 53,9. elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. 61Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 62Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: #vers 40. rész12,40. Harmadnapra föltámadok. 64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 65Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 66Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá #Dán. 6,17. helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.

Currently Selected:

Máté 27: HUNK

Highlight

Share

Copy

None

Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in

YouVersion uses cookies to personalize your experience. By using our website, you accept our use of cookies as described in our Privacy Policy