Apostolok 13
13
A Szentlélek elhívja Barnabást és Pált
1Antiókhiában az ott levő gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius és Manaén, akit Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltek, és Saul. 2Amikor pedig ők szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre őket elhívtam.“ 3Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, kezeiket rájuk tették, és elbocsátották őket.
Pál első missziói útjára indul. Barnabás és Pál Ciprusban
4Ők pedig, miután elküldte őket a Szentlélek, lementek Szeleukiába, és onnan eleveztek Ciprusba. 5Mikor Szalamiszba jutottak, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs.
6Miután bejárták a szigetet egészen Páfoszig, találkoztak egy ördöngös hamispróféta zsidóval, akinek neve Barjézus volt, 7aki együtt volt Szergiusz Paulusz tiszttartóval, ezzel az okos emberrel. Magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani akarta az Isten igéjét. 8Elimás, az ördöngös (mert az ő neve ugyanis ezt jelenti) azonban ellenkezett velük, igyekezve a tiszttartót elfordítani a hittől. 9De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, szemeit reá vetette, 10és ezt mondta: „Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úrnak igaz útjait elferdíteni? 11Most azért íme, az Úrnak keze van rajtad, és vak leszel, és nem látod a napot egy ideig!“
És azonnal homály és sötétség szállt reá, és botorkálva keresett vezetőket magának. 12A tiszttartó, amikor látta, hogy mi történt, elálmélkodott az Úrnak tudományán, és hitt.
A pizidiai Antiókhia zsinagógájában
13Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, Pergébe, és Pamfiliának városába mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14Ők Pergéből tovább mentek, és eljutottak Antiókhiába, Pizidiának városába, és bementek szombatnapon a zsinagógába és leültek. 15A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és ezt mondták: „Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.“
16Pál akkor felkelt, kezével intett, és ezt mondta: „Izrael férfiai és ti, akik félitek az Istent, halljátok meg! 17Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, és onnan kihozta őket hatalmas karja által. 18Azután közel negyven esztendeig tűrte az ő erkölcsüket a pusztában. 19És miután eltörölt hét népet a Kánaán földjén, azoknak földjét sorsvetéssel elosztotta közöttük. 20Azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig.
21Azután pedig királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, a Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. 22És amikor őt elvetette, Dávidot emelte nekik királyul; akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: »Szívem szerint való férfiút találtam, Dávidot, Isai fiát, aki minden akaratomat véghez viszi.«
23Az ő utódából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust, 24miután János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének. 25Amikor pedig be akarta fejezni János az ő tisztét, ezt mondta: Akinek ti gondoltok engem, nem az vagyok, hanem íme, utánam jön, akinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját sem.
26Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és akik köztetek félik az Istent, az üdvösségnek ez az igéje nektek küldetett. 27De akik Jeruzsálemben laknak, és azoknak vezetői, nem ismerték fel őt, és a prófétáknak szavait, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. 28És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
29Amikor mindazokat elvégezték, ami róla meg van írva, a fáról levéve sírba helyezték. 30De az Isten feltámasztotta őt halottaiból, 31és megjelent több napon át azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, akik az ő tanúi a nép előtt.
32Mi is hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiainak feltámasztotta Jézust. 33Amint a második zsoltárban is meg van írva:
»Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged.«
34Azt pedig, hogy feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, így mondta:
»Nektek váltom be a Dávidnak szóló biztos, szent ígéreteket.«
35Azért mondja másutt is:
»Nem engeded, hogy a te Szentedet rothadás érje.«
36Mert Dávid, miután a saját idejében szolgált az Isten akaratának, meghalt, és eltemették az ő atyái mellé, és utolérte a rothadás. 37De akit Isten feltámasztott, azt nem érte rothadás.
38Tudjátok meg hát, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 39és mindazokból, amikből a Mózes törvénye által nem nyerhettek megigazulást, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40Vigyázzatok tehát, hogy rajtatok ne teljesedjen be, amit a próféták megmondtak:
41»Lássátok meg, ti megvetők,
és csodálkozzatok, és semmisüljetek meg,
mert én olyan dolgot cselekszem napjaitokban,
olyan dolgot, amelyet nem hinnétek,
ha valaki elmondaná nektek.«“
42Amikor pedig mentek ki a zsinagógából, kérték a pogányok, hogy a következő szombaton is prédikálják nekik ezeket a beszédeket. 43Amikor pedig szétoszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül, és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik beszéltek velük, és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására. 45Amikor pedig látták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és ellenkezve és káromlást szólva ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott.
46Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47Mert így parancsolta nekünk az Úr:
»Pogányok világosságául rendeltelek téged,
hogy üdvösségükre légy a földnek széléig.«“
48A pogányok pedig mikor ezeket hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok, akik örök életre választattak, hittek.
49Az Úrnak igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50A zsidók azonban felbujtották az istenfélő és tisztességes asszonyokat, a városnak vezetőit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51Azok pedig lábuknak porát lerázva ellenük, elmentek Ikóniumba. 52A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.
Currently Selected:
Apostolok 13: EIV
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.