Máté 27
27
Jézust átadják Pilátusnak
Mk 15,1; Lk 23,1; Jn 18,28-32
1Amikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2Megkötözték, elvitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
Júdás halála
ApCsel 1,16-20
3Akkor látta Júdás, aki őt elárulta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, 4és ezt mondta: „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért.“ Azok pedig ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!“
5Ő pedig eldobta az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott, elment, és felakasztotta magát.
6A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és ezt mondták: „Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vér díja.“ 7Tanácsot ültek, és megvásárolták azon a Fazekasmezőt, idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig. 9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott:
„És vették a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai ennyire becsültek.
10És adták a Fazekasmezőért, amint az Úr rendelte nékem.“
Jézus Pilátus előtt
Mk 15,2-5; Lk 23,1-5; Jn 18,33-38
11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Jézus pedig ezt mondta neki: „Te mondod.“
12És amikor a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt. 13Akkor ezt mondta neki Pilátus: „Nem hallod, milyen sok mindent vallanak ellened?“ 14És nem felelt neki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.
Jézus és Barabbás
Mk 15,6-15; Lk 23,13-25; Jn 18,39-40; 19,4-16
15Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarnak. 16Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17Mikor ezért egybegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: „Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?“ 18Mert jól tudta, hogy irigységből adták őt kezére.
19Amint pedig az ítélőszékben ült, küldött jött hozzá feleségétől, aki ezt üzente: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.“
20A főpapok és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21A helytartó megkérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?“ Azok pedig ezt mondták: „Barabbást.“
22Pilátus ezt mondta nekik: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?“ Mindnyájan ezt mondták: „Feszíttessék meg!“
23A helytartó ezután ezt mondta: „Mert mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig még inkább kiáltoztak: „Feszíttessék meg!“
24Pilátus pedig látva, hogy semmit sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet hozatott, megmosta kezeit a sokaság előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti lássátok!“
25Az egész nép ezt mondta: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon!“
26Akkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy feszítsék meg.
Jézus megcsúfolása
Mk 15,16-19; Jn 19,1-5
27Akkor a helytartó vitézei elvitték Jézust az őrházba, és odagyűjtötték hozzá az egész csapatot. 28Levetkőztették, bíborpalástot adtak rá, 29tövisből font koronát tettek fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte csúfolták őt, ezt mondva: „Üdvözlégy, zsidóknak királya!“ 30Amikor megköpdösték őt, elvették tőle a nádszálat, és fejéhez verdesték.
31Miután megcsúfolták, levették róla a palástot, maga ruháiba felöltöztették, és elvitték, hogy keresztre feszítsék őt. 32Kifele menet pedig találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak, ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét. 33Amikor eljutottak arra a helyre, amit Golgotának, azaz Koponya-helynek neveztek, 34méreggel kevert ecetet adtak neki inni. De amikor megízlelte azt, nem akart inni. 35Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.“ 36Azután leültek ott, és őrizték őt. 37Feje fölé illesztették elítélésének okát, ez volt odaírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.“ 38Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot is, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.
39Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket csóválva, 40és ezt mondták: „Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!“
41Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt, és ezt mondták: 42„Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. 43Bízott az Istenben: mentse meg most őt, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.“ 44Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányták szemére.
Jézus halála
Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30
45Hat órától kezdve sötétség lett mind az egész földön, kilenc óráig. 46Kilenc óra körül pedig hangosan kiáltott Jézus: „Éli, Éli! Lamá sabaktáni?“ azaz: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“
47Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, ezt mondták: „Illést hívja.“
48Egy közülük azonnal odafutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és egy nádszálra tűzte, majd inni adott neki. 49A többiek pedig ezt mondták: „Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt?“
50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét.
51És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a kősziklák megrepedeztek. 52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt. 53És kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést, és amik történtek, igen megrémültek, és ezt mondták: „Bizony Istennek Fia volt ez!“
55Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélődtek, akik Galileából követték Jézust, szolgálva neki. 56Ezek közt volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
Mk 15,42-47; Lk 23,50-55; Jn 19,38-42
57Amikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimátiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor megparancsolta Pilátus, hogy adják át neki. 59És magához vette József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba, 60és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment. 61Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
A sír őrzése
62Másnap pedig, amely péntek után következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63és ezt mondták: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra föltámadok. 64Parancsold meg ezért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványai odamenve éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból. Ez az utolsó hitetés még gonoszabb lenne az elsőnél.“
65Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, ahogyan tudjátok.“ 66Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és az őrséggel őrizet alá helyezték a sírt.
Currently Selected:
Máté 27: EIV
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.