Lukács 21:20, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38

Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg keríti be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített pusztulása.

Ezek ugyanis az ítéletnek napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amelyek meg vannak írva.

Jaj azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag e népre.

Elhullnak a kard élétől, és foglyul vitetnek minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet pogányok tapossák, míg be nem teljesedik a pogányok ideje.

„És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban, a földön népek rettegnek tanácstalanul a tenger zúgása és forrongása miatt

és az emberek megdermednek a félelem és annak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek, mert az egek erői megrendülnek.

Akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel.

Amikor pedig ezek elkezdődnek, nézzetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok.“

Mondott nekik egy példázatot is: „Tekintsétek meg a fügefát és minden fát.

Amikor már hajtanak, és ezt látjátok, ti magatok is tudjátok, hogy közel van már a nyár.

Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Isten országa.

Bizony mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez meg nem lesz.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.

Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és váratlanul ne lepjen meg titeket az a nap.

Mert mint valami csapda, úgy lep meg mindenkit, akik e föld színén laknak.

Vigyázzatok azért mindenkor, és kérjétek, hogy kimenekülhessetek mindabból, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt.“

Napközben a templomban tanított, éjszakánként pedig kiment az Olajfák hegyére.

És kora reggel az egész nép hozzáment, hogy őt hallgassa a templomban.