János 20:1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18

A hétnek első napján pedig korán reggel, amikor még sötét volt, odament a magdalai Mária a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírról.

Elfutott tehát, és elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt!“

Elment tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.

Együtt futottak mindketten: de a másik tanítvány hamar megelőzte Pétert, és előbb jutott a sírhoz

és lehajolva látta, hogy ott vannak a lepedők, de mégsem ment be.

Nyomban utána megjött Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a lepedők ott vannak.

És a keszkenő, amely a fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és látott és hitt.

Mert nem értették még az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

A tanítványok ezután visszamentek az övéikhez.

Mária pedig kinn állt a sírnál és sírt. Amíg azonban siránkozott, behajolt a sírba

és látott két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.

Azok ezt mondták neki: „Asszony, miért sírsz?“ Azt mondta nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.“

És mikor ezeket mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.

Mondta neki Jézus: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?“ Ő pedig azt gondolva, hogy a kertész az, ezért azt mondta neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem.“

Jézus ezt mondta neki: „Mária!“ Az megfordult, és ezt mondta neki: „Rabbuni!“ – ami azt jelenti: Mester!

Jézus azt mondta neki: „Ne érints engem, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz, hanem menj az én atyámfiaihoz, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.“

Elment a magdalai Mária, hírül adva a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.